Az én mesém…
Életem fonalán haladva valahogy minden területen akadályokba ütköztem, újabb és újabb megoldhatatlannak tűnő kihívásokat kaptam.
Kiskoromban határozottan arról volt szó, hogy „ Ki mint vet, úgy arat” meg eljön értem a Herceg a fehér lován, és nagyon gyorsan boldogan élünk… De sokáig nem igazán így történtek a dolgok. Jó ideig csak keresgéltem, hol is van az a herceg meg a ló…meg az aratás… Úgy éreztem inkább csak elátkozott boszorkányokba ütközöm. Aztán idővel eljött a Herceg, ló nélkül, de azért én nagyon megszerettem, és elindult életünk a boldogság felé. Mikor jönnie kellett volna a boldogan élnek fejezeten belül, hogy sorra születnek a kis Jancsik és Juliskák, megint elakadtam, illetve akadtunk.
Na szuper, bevittem az én nem túl rózsás mesémbe a Herceget, nem tudta mit vállal velem. Felkerestük hát a falu összes gyógyítóját, de csak nem jártunk sikerrel. Egy nap, találkoztam egy öreg és jó boszorkánnyal, aki azt mondta nekem, a boldogságom kulcsát a Kerek erdő közepén találom meg, menjek, keresgéljek a erdő mélyében.
Mentem, mendegéltem, és találkoztam egy félénk kislánnyal, báránnyal, egy irigy, de kedves tündérrel, majd egy jóságos tündérrel, aki félénk volt másokat segíteni, majd egy dühös boszorkánnyal, és végül egy makacs krokodillal. Találkoztam végre önmagammal.
A Kerek erdő megmutatta nekem azon Énjeimet, melyek gyermekkorom óta munkálkodnak bennem, s melyek megakadályoztak abban, hogy boldogan éljek az Én erdőmben. Találkoztam segítőkkel, Tündér keresztanyámmal és jóságos Koboldokkal is. Bevallom sokszor elfáradtam, és éreztem azt, hogy ez már inkább egy folytatásos Teleregény, mint Mese, de a kerek erdő nem eresztett. Utam során meg kellett küzdenem sárkányokkal, szörnyekkel is, de végül a jutalom valóban nem maradt el, megtaláltam önmagam.
Időnként vissza-vissza térek a kerek erdőmbe, és továbbra is boncolgatom történetem lapjait, mert az erdő úgy hiszem, még sok-sok meglepetést tartogat nekem.
Ma már, a saját utam bejárása mellett a friss vándoroknak is segítek, amolyan világítótoronyként megmutatva a kapaszkodókat, lehetséges irányokat.
Gyere, és találkozzunk valahol az erdő közepén…
